Noha a 19. század első felében több tűzvész is pusztított a városban, az itt élők számára a legnagyobb megrázkódtatást az 1826-os jelentette. Ekkor két egymást követő alkalommal, alig két hét különbséggel szinte porig égett az egész város. Már-már misztikus felhangot ad a tragédiának, hogy mindkét tűzesetet előre „bejelentették”.
A feljegyzések tanúsága szerint 1826. július 8. reggelén valaki azt írta fel az egerszegi vendégfogadó kapujára, hogy tíz nappal később nagy tűz lesz a városban. A városbíró nem vette félvállról a fenyegetést, így nappal strázsák ellenőrizték a vidéki utasok okmányait, éjszaka pedig tűzvigyázók járták a várost. A fenyegetés napjának reggelén, amikor már sokan azt gondolták, hogy nem történik semmi, aratni mentek az emberek. Ám délelőtt 10 és 11 között egy szekérszínben felcsaptak a lángok, melyek a szeles, száraz időben könnyen továbbterjedtek. 120 lakóház, 62 pajta és 98 istálló vált a lángok martalékává.
A lakóknak felocsúdni sem volt idejük, amikor újabb – ezúttal német nyelvű – fenyegető levelet találtak a fogadó kapuján, miszerint július 28-án ismét tűz lesz a városban. Aznap esett az eső, ám másnap délelőtt negyed 11-kor a város északnyugati részén, a püspöki major közelében ismét felcsaptak a „dühösködő lángok”. Ezúttal 147 ház, 80 pajta és 126 istálló égett le – azok az épületek, amelyek nem pusztultak el az első tűzvészben.
A város tanácsa szándékos gyújtogatásnak minősítette az esetet, s a megyében statáriumot vezettek be. Zalaegerszegen megindult a találgatás a gyújtogatás okairól: volt, aki haszonszerzést látott az eset mögött; volt, aki arra ragadtatta magát, hogy a királyt gyanúsítsa a magyarok „nyomorgatásával”.
Geheimnisvolle Großbrände in der Stadt
Mysterious fires in the town
Obwohl in der ersten Hälfte des 19. Jahrhunderts in der Stadt mehrere Brände immer wieder große Schäden angerichtet hatten, musste die Bevölkerung beim Großbrand von 1826 die größte Katastrophe erleiden. Die ganze Stadt wurde durch den Brand innerhalb von zwei Wochen zum zweiten Mal fast ganz in Schutt und Asche gelegt. Die Tatsache verleiht der Tragödie beinahe einen mystischen Charakter, dass beide Brände vorab „angekündigt” worden seien. Laut Aufzeichnungen soll jemand am Morgen des 8. Juli 1826 ans Tor des Gasthofes von Egerszeg geschrieben haben, dass es in zehn Tagen in der Stadt ein Großfeuer geben werde. Der Stadtrichter solle die Drohung nicht auf die leichte Schulter genommen haben, denn die Dokumente der vom Lande Anreisenden seien tagsüber von den Wachen streng kontrolliert worden, und nachts seien in der Stadt Feuerwachen auf Patrouille gegangen. Am Morgen des in der Drohung angekündigten Tages, als schon viele der Meinung gewesen seien, dass nichts mehr passieren könnte, seien die Menschen gemeinschaftlich zur Ernte gegangen. Zwischen 10 und 11 Uhr vormittags seien jedoch in einem Schuppen die Flammen hochgegangen, die sich beim windigen, trockenen Wetter schnell ausgebreitet hätten. 120 Wohnhäuser, 62 Scheunen und 98 Stallungen seien den Flammen zum Opfer gefallen. Die Bewohner der Stadt konnten sich von diesem Schock kaum erholen, als am Tor des Gasthofes wieder eine neue, diesmal aber deutschsprachige Drohung gefunden wurde, dass es in der Stadt am 28. Juli wieder einen Brand geben werde. An diesem Tag regnete es, aber am nächsten Tag, um 11 Uhr vormittags, gingen im Westen der Stadt, in der Nähe des bischöflichen Meierhofes, die „bösen Flammen” hoch. Diesmal brannten 147 Häuser, 80 Scheunen und 126 Stallungen. Es waren die, die beim ersten Brand verschont geblieben waren. Die Brandfälle wurden vom Stadtrat zu Brandstiftungen erklärt, und im Komitat wurde das Standrecht verhängt. Zahlreiche Vermutungen wurden von vermeinten Gründen für die Brandstiftung angestellt: manche vermuteten Gewinnwahn im Hintergrund; andere ließen sich sogar dazu hinreißen, den König selbst „der Bedrückung” der Ungarn zu verdächtigen.
Although several fires raged in the town in the first half of the 19th century, 1826 was what caused the greatest shock to those living here. Twice, one after the other, within two weeks, the town suffered fires which almost razed it to ashes. These tragic events have an almost mystical character since both fires were reported in advance.Records show that in the morning of 8 July, 1826, someone wrote on the gate of the inn in Egerszeg that there would be a great fire in the town ten days later. The town crier did not make light of the threat so sentries checked visitors’ documents in the daytime and fire watches patrolled the town at night. In the morning of the day referred to in the threat, when many had already thought that nothing whatsoever would happen, people went to harvest. Between 10 and 11 a.m., however, the flames shot up from a wagon shed. They spread fast in the windy and dry weather. 120 houses, 62 barns and 98 stables perished in the flames. Without giving the residents time to recover from the shock, another threatening letter was found on the inn’s gate, this time in German, warning them that there would be a fire in the town again on 28 July. That day it was raining but the following day, at a quarter past 10, in the northern-west part of the town, the “furious flames” started again in the neighbourhood of the archbishop’s manor. This time 147 houses, 80 barns and 126 stables burnt to the ground – finishing off the buildings that had survived the first fire. The town council declared the case arson and martial law was introduced in the county. People were making guesses in Zalaegerszeg as to the reasons of the arson: some held it that it had been done for personal gain; and some were bold enough to suspect the king of oppressing the Hungarian people.
1970. január 01. csütörtök
Array
Array
